A térség, különösen az elmaradottabb déli rész társadalmi tőkéje kimerült, a fiatalok elvándorlása, az elöregedés, az újratermelődő mélyszegénység és az egészségi állapotra és iskolázottságra vonatkozó statisztikák folyamatos romlása miatt kritikus állapotba került. A térség gazdasága gyenge, az intenzív, nagyüzemi szántóföldi növénytermesztés dominál, amelynek termékei feldolgozatlanul, hozzáadott érték nélkül hagyják el a térséget. A helyi termékek kínálata szűkös, a térség kisebb, családi gazdálkodói sem állítanak elő közvetlenül fogyasztható, értékesíthető helyi termékeket. A KKV szektor számát és erejét tekintve is rendkívül fejletlen. Foglalkoztatási szempontból meghatározó szerepe van a közmunkának, produktivitása viszont minimális. A térség természeti erőforrásainak – talaj, víz, biológiai sokféleség - helyzete sem kedvezőbb, leginkább az intenzív növénytermesztés hatására állapotuk folyamatosan romlik. Dombvidék lévén a legsúlyosabb degradációt a talajok vízeróziója okozza, a másik jelentős negatív körülmény a mintegy 70 éve változatlanul a lefolyás gyorsítására, a vízfolyások teraszainak kiszárítására irányuló téves, a visszatartással ellentétes vízgazdálkodás. Mindez az egyre fokozódó klímaváltozási hatások tekintetében a térség amúgy is gyenge klímarezílienciájának romlását jelenti.